Genetika - Stratégiák a genetikai eltolódás minimalizálására és a kísérleti reprodukálhatóság maximalizálására az egérkutatásban

Mennyire fontos a genetikai stabilitás az egérkutatásban? Olvassa el a kolóniák kezelésének legjobb gyakorlatát és módszereit, amelyek korlátozhatják a genetikai eltolódást.

A genetikai eltolódás bármely független egér tenyésztelepen előfordul, és negatív hatással lehet a kísérleti reprodukálhatóságra és a tudományos következtetésekre. A genetikai eltolódás okozta spontán mutációk évekig felismerhetetlenek maradhatnak, amíg az ilyen mutációktól függő konkrét kutatási kérdések nem kerülnek megoldásra. Bár nem lehet teljesen megállítani, a genetikai eltolódás és a tudományos felfedezésekre gyakorolt hatás gondos és átgondolt kolóniakezelési gyakorlatokkal minimalizálható. Mivel az egyes egér tenyésztelepek mérete és kezelési stratégiája eltérő lehet, a teljes és pontos egértörzs-nómenklatúra, beleértve az alterület megjelölését is, a tudományos közösség egészének hasznára válik.

Olvassa el Janine Low-Marchelli, PhD, The Jackson Laboratory vezető műszaki információs tudós teljes publikációját.

A genetikai stabilitás fontossága az egérkutatásban
Hogyan keletkezik a genetikai eltolódás és elterjedtsége az egértelepeken
A genetikai eltolódásra utaló jelek: altörzs megjelölések
A genetikai háttér befolyásolja a kutatási következtetéseket
Kolóniakezelési gyakorlatok, amelyek korlátozzák a genetikai eltolódást
A genetikai háttér ellenőrzése
Fejlett módszerek a genetikai eltolódás korlátozására
Genetikai stabilitási program (GSP) a leggyakoribb beltenyésztett „J” törzsekhez
A Charles River által Európában és Japánban tenyésztett JAX™ egerek

Letöltés: